Meglehet, bizony, hogy akadnak rosszabb napjai a gyereknevelésnek. Ez a mai különösen rosszul indult, pedig tele pozitiv energiákkal ébredtem...kivételesen. Zsuzska azonban elkezdte a nyavajgást amint meglátott, s attól kezdve felváltva nyüszített, sírt, jajgatott vagy panaszkodott fél 12- ig, ezt csak pihenêsképp hagyta abba pár percre. Így délelőtt 11- re, amikor már kétszer megetettem és tízszer ellenőriztem a pelus tartalmát, s háromszor próbáltam meg altatni, eljutottam odáig, hogy ha most odaverem a falhoz, a börtön egy csendes, rendezett hely lesz biztosan. Betettem ezért 11- kor a kàdba az egy órája ázó testvére mellé, hogy ne vágyjak annyira a börtön csendjére és hüvösére. Ma iszonyú meleg volt, s két ujabb foga is bántja, így igazán meg kellett értenem, hogy rossz napja van a kis ördögfiókának, de az enyémet is elrontotta.
No, otthagytam a tesóval ázni, én meg Gyorsan relaxációs kékre festettem a nagyon ronda, de hasznos beépitett szekrényünket a folyosón. A kádban elhallgatott, sőt még nevetgélt is a két lány. Amikor rájuk néztem, azt láttam, hogy Zsuzska kis kakastarélynyi haja habzik mint a veszett kutya szája. Nagyon meglepődtem, mert nem így hagytam ott, s nem hallottam mêg olyat hogy egy gyerek haja magától habozzon vízzel reakcióba lépve, hát vártam egy kicsit. A nagyobb lányom gyengéden megmosta a kicsi fejét, gügyögott îs neki, hogy: én kicsi babám, meg hasonlókat, majd a kis pohárkáival le is öblitette, vagyis profin hajat mosott neki, és bár Zsuzska arcán, szemén, orrán átfolyt a víz, a kicsi nem is sírt, sőt, prüsszögve mosolygott, s imádattal nézett a tesóra.
Megnéztem a végeredményt, s azt kell mondanom ilyen szép, ételmaradékmentesre még én se mostam volna meg a gyerek fejét.
