Tudom, hogy milliószor írtam erről, de nem tudom megunni. Mivel játszik a gyerek? Az enyémeknek garantáltan van három doboznyi játékuk amikhez vagy hozzá se nyúlnak, vagy csak néha megturkálják, még Zsuzska is, pedig elméletileg őt még többmindennek le kellene kötnie, de esze ágában sincs olyasmivel játszani, amivel elméletileg babáknak játszani kellene, csak az a jó, ami a tesót is érdekli. Játszanak hát ragasztószalaggal, ezt gurgatják labda helyett végig a folyosón, cipőkkel, csavarhúzókkal, szekrényajtókkal, lakáskulccsal, zöldségekkel, almákkal is labdáznak és Zsuzska különösen szereti megharapni, majd szétkenni a puha gyümölcsöket a konyhában. Sírnak és veszekednek önmagukat nézve a tükör előtt, hadonásznak a légycsapóval, babrálnak a villanykapcsolóval, ugrálnak és hemperegnek az ágyon, hogy az csak úgy nyög bele, és minden, de minden mögé és alá elbújnak. Becsavarják magukat palacsintának polifoamba, zoknikat tûntetnek el. Ha Dida fejen áll a kanapén, Zsuzska sírva, reménytelen igyekezettel próbál felkapaszkodni utána. Ugyan ez van a székekkel. Ruhafogasok és elemlámpák vándorolnak szobáról szobára, és játéktárolók válnak végzetes csapdákká. Dida fecnileveleket küld minden élőlénynek, a képzeletbeli állatainak is, Zsuzska meg akkurátusan összegyűri, elolvassa és megeszi azokat. Ha nagyon unatkoznak, szétszórják a szines ceruzákat, titokban megfirtálnak tiltott dolgokat is ( szőnyeg), vagy a tengerparton gyűjtött kavicsaimat nyalogatják.
Rengeteg mindent csinálnak együtt, és külön, de esküszöm, hogy a nap 24 órájából 22- ben soha, de soha nem látok játékot a kezükben.
