Pécsen akadtam erre a különleges, cseppet sem szokványos helyre. Egy nagy medve ült az ajtajában, s az üvegre ez volt írva: varrd meg a macidat 10-12 óra közt, vagy előre megbeszélt időpontban.

Nyitva volt, bementem. Sokkolóan sok maci fogadott egymàs hegyén hátán! S a kupacba temetve egy csúnya, kancsal, 60 év körüli nő ült. Nem tudtam ezt mire vélni, miféle diliház ez, miféle absztrakt tér ez! Mi az értelme? Valóban vannak, akik bejönnek, és fizetnek azért, hogy varrhassanak egy medvét maguknak? Ilyesmiből meg lehet élni?

Tapogatózó, kedves de bizonytalan kérdéseket tettem fel. Hogy kiogozzam a zűrt, amit ez okozott az agyamban.

Mindenre kaptam választ. Egyszerű és kedves válaszokat. A csúnya, macibolond néni egy gyermekpszichiáter, aki bárkivel szívesen varr egy macit, s bármiről lehet vele beszélgetni. Beneveztem egy körre. Nem bántam meg. Rájöttem, totál normálisak és boldogok vagyunk, csak meg kell oldanunk néhány feladatot, mint mindig. Vannak nálunk rosszabbak is. Elmesélte, hogy egy macija olyan gyerekkel beszél, akit elhagyott az anyja, s emiatt 10 éve néma lett. Nála szólalt meg először, a brummoldában.

Minden elismerésem kedves macicsapat! Vaon melyik lehetett? Az, aki Mr Bean bizalmába is beférkőzött? Vagy a nagyimaci? Esetleg a kis kócos fekete? Szerintem mind egyszerre segítettek, egykupacban, vállat vállnak vetve.