Rég elfeledett trükkre érzett rá nemrég a kezem. Ha Zsuzska nem a kiságyban alszik el, óvatosan felveszem, de nem szorítom magamhoz, mert a függőleges irányú elforgatásra felébred, hanem vizszintesen lebegtetem a levegőben, míg bele nem teleportálom az ágyába. Ilyenkor mindig Michaelangelo Piétája jut az eszembe, mert Zsuzska úgy omlik el a kezeim között, mint egy kicsi, örökre elalvó piéta. Vajon kedvenc szobrászom érezte e valaha az anya csendes, elomló fájdalmát, melyet olyan bravúrosan megfaragott?
Aludj, aludj
2012.06.11. 04:27 - Zsembibaba
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://pelenkabili.blog.hu/api/trackback/id/tr234577714
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
