Pelenka, Bili

Ugyan Dida mégcsak három éves, ez a mostani immár a harmadik, és valószinűleg nem az utolsó dackorszaka. Mikor 18 éves voltam, azt hittem, ebből csak egy van, A Dackorszak, de ez sem igaz. Az a dackorszak pusztán az utolsó előtti. Hogy mi az utolsó? Én már tudom, de inkább jöjjetek rá magatokról. A dackorszak mindig az elszakadási kisérletekRől, a saját vélemény előtérbe helyezéséről szól. A gyerek mindent megtesz, hogy az legyen, amit ő éppen abban a pillanatban akar, a szülő meg folyamatosan keresztbe tesz neki, hogy fenttartsa az állandóságot és biztonságot, aminek keretein belül kényelmesen lehet lázadozni. Az első dackorszak még csak a nemalvásértl és a meztelenségért folyik. A második dackorszak az, amikor már tud járni, mégis többször veri magát a földhöz bömbölve, mint amikor még ügyetlenül mozgott. Mostanra jöttem rá, hogy mindkét esetben lehet a szülőnek győzni leleményességgel, türelemmel és persze időnként fizikai ráhatással, de ez a harmadik....ez már próbára tesz. A gyerekkel nem lehet megbeszélni, szót érteni, igérgetni neki, minden lepereg róla, s mindennek tetejében gyakran olyanra mond nemet, csak azért mert én azt akarom tőle, amit amúgy ő is szívesen megtenne. Persze nem teszi, mert én mondtam. Példát is hozzak? No jól van. Imádja a húslevest rengeteg répával. Eléteszem, és közli, ezt én nem eszem meg. Mindegy ezek után mit mondok neki, ugy is az lesz az utolsó mondatom, hogy ha nem vagy éhes ( tudom, hogy éhes, mert mondta), akkor addig ülsz ott, amíg meg nem eszed, és csak utána lesz mese meg játék. Ezek után még bepróbálkozik, hátha hozok neki még más kaját, de én felteszem ezen a ponton már a megszokott lemezt, addig nem mész sehova, míg a levest meg nem eszed. Általában elunja magát 15 percen belül, s mikor egyedül marad mert mondjuk teregetek, akkor megeszi. Megeszi, mert szereti.