Pelenka, Bili

Eredetileg csak azért mentünk be az oviba, mert tudni akartam, tényleg felvették e és mit mikor kell csinálni. Eredetileg szeptembertől mentünk volna oviba, de az igazgatónő azt mondta, van egy üresedés, de nem abban a csoportban, amit bejelöltem, hanem egy másikban. Ez az ovi, amit kiválasztottam, montesori féle ovi. No nem azért választottam ezt, mert menőzniakarnék, egyszerűen ez nem volt egyházi, és mindössze pár háznyira van tőlünk. Az is mellette szólt, hogy nem kötelező már fél 8-kor ott lenni, mint a másik oviban, elég 9-re vinni a gyereket, így van időm felébredni (nem csak fizikailag, de lelkileg is), és összepakolni a gyerekeket úgy, hogy még reggelit is csinálok neki. Aztán a szerda után jött a hétfő, és közölték velünk, hogy másnap mehet a gyerek beszokni. Egy istentelen éjszaka után amit sajnos nem átbulizással töltöttem, hanem Zsuzska ébresztett óránként, felkeltem borzalmasan korán, fél 8-kor, de nem önszántamból, Laci próbált kedvesen ébreszteni. Én annyira nem éreztem kedvesnek ugyan, ezért kivánszorogtam a fürdőbe, és beléptem a kádba. Majd beleültem, és a tisztulás jegyében relaxáltam egyet benne. Addig a csajszik is felébredtek, és Dida bilire, Zsuzska tiszta pelusba ugrott, mert apa valahogy mindig sokkal fittebb reggel, mint én.... Nagyon izgultam, mert nem kaptam meg a kellő infót, mit vigyek, arról nem is beszélve, hogy Dida még csak két hete bilizett, és aggódtam, hogy visszaesik az új élményektől. No, felnyaláboltam a kölyköket, és mentünk. Dida nem sokat tétovázott, mután minden szabályt, amit az ovónő mondott, lefordítottam neki, már el is hagyott engem. A három nap alatt háromszor nevettek ki az ovónők, első nap, mert annyit izgultam, hogy mondtam nekik, van három csereruhánk, meg pelusunk, meg mindenünk, aztán hogy vittem tornazsákot, és kettő tornaruhát, nem csak egyet. Figyelmeztettem őket, hogy Dida néha elfelejt inni, és még bizonytalan mennyire szobatiszta. aztán harmadnapra írtam egy német grammatikával írt szólistát azokról a szavakról, amik fontosak, pl hogy enni, inni, pisi, stb. Ezt főleg azért tettem, mert megkérdezte az ovónő, kérsz e inni, és mit, mire a gyerek válaszolt, de az ovónő, nem tudta mi az hogy: víz. Persze a másik ovónő jót nevetett a listámon, és azt mondta, itt a gyerekek tanulnak, nem az ovónők. Valszeg én vagyok a túlaggódós, problémás szülő....de hát istenem, először megyünk oviba, és én magam sem voltam már vagy 27 éve ilyen helyen. Máskülönben a légkör kellemes, nyugodt, a termek tágasak, padlófűtés van, és a csoportok gyerekei meglehetősen szabadon mozoghatnak, keveredhetnek egymással. MIndhárom nap otthagytam a csajt az oviban, először másfél óra után, majd fél óra után, végül pedig csak bevittem, de harmadnap már rám se nézett, ment világgá. Mit gondoltok, mikor sírt? Mikor haza kellett menni. Hát az eszem megáll. Már-már személyes sértésnek érzem, hogy a kölyök nem akar otthon lenni, persze az ovi sokkal izgibb a sok új játék és gyerek miatt. A kölyök csak úgy lepattant, és nekem el kell engednem, had röpüljön a maga kis határozott, magabiztos módján, amerre akar.