Az utolsó hónap minden napján elrendezek valamit, hogy minden teljesen kész legyen, mire hazahozzuk a babát. Kerestem segítőt magunk mellé, s minden nap leveleztem vele, míg végül a kijutását is sikerült megszervezni, majd írtam neki kismillió ismertetőt, hogy gyorstalpalón be tudjon illeszkedni a rendszerbe. Amennyire lehet. Nem is olyan könnyű minden rutinszerű apróságot végig gondolni, és leírni.Beszereztem, ami még kellhet neki, s végre Laci szerelt fel sötétítő függönyt. Kipakoltunk még egy adag holmit a vendégszobából. Elrendeztem a vészforgatókönyvet arra az esetre, ha a baba váratlan időponban jönne ki, s elrendeztem amennyire ez lehetséges, a szülés körülményeit. Minden nap újabb babaholmit hozunk fel a pincéből és teszünk rendbe. Így Dida is érzi, hogy Zsuzska napról-napra közelebb kerül ahhoz, hogy megjelenjen nálunk. Segített lemosni a kiságy részeit, felkötni a fejvédőt. Felhoztuk a nagyobb babakocsit, még ki kell mosni a huzatot rajta. Felhoztuk a baba-pihenőszéket, amiben Dida azóta a pónikat altatja. Kimostuk a kiskádat. Ellenőriztük, működik-e a mellszívó. Még egy új, kicsi cumisüvegünk is van.
Lassan a kimaradt darabokat is be kell pakolni a bőröndbe, amiket utolsó pillanatra akartam hagyni. (papírok, leletek, telefon, stb.)
A héten szép lassan kitakarítok, hogy vasárnapra tiszta legyen a lakás, mire ideér a segítőm. Mégsem szeretném, ha az első benyomása az lenne, milyen igénytelenek vagyunk, még ha egyszerre csak egy szobányi rendrakásra van is energiám.
Úgy érzem, van még dolog elég a gyerekvárás lázában, így sok minden másra nem jut elég idő.
