Igaz a darabok egyenlőre nem túl hosszúak, és a mondani való sem rejt mély drámaiságot, ennek ellenére mulattatóak, és kedvesek.
Legtöbb szereplőjük még csak nem is ember. A főhős általában a mamapóni, a babapóni, és a barátaik, zöldbéka, kicsi zsiráf, vagy foltos cica.Ma esti műsorszám az ovodába menetelről szólt: "nem megyek ovodába" " mit beszélsz? Minden gyerek megy ovodába!"" Eltévedtem az ovodába, szomorú vagyok."" nincs semmi baj, odaviszlek." A reggeli sem volt rosszabb:
" Elmegyünk a vadasparkba!" nem, inkább a játszótérre!"" jó, gyeremenjünk."" hintázzunk! Csúzdázzumk!"" ne menj fel a nagy csúzdára, mert megütöd a lábadat! "" megütötted magad? Hol fáj?"" jaj,jaj, fáj a lábam!"" na, jól van, nincs semmi baj, semmi baj! Gyere, megpuszilom! Már nem is fáj!"
Az ebéd sem maradhat el:"Gyere ide póni! Egyél finom füvet!"" Nem akarok füvet enni! Nem szeretem a füvet! Ble!"" na jól van, akkor egyél körtét."" hm, de finom ez a körte." Ezek után hozzám szalad és így szól:
" azt mondta a póni, hogy ble! Nem eszi meg a füvet, csak a virágot."Teljesen újdonság, hogy már árulkodik is. Odaszaladt hozzám a minap és kissé kusza mondatszerkezettel ezt mesélte:
" apa a fülem harapta."Erre az apja sértődötten bekiabált a másik szobábó:" nem is haraptam meg! Csak megpusziltam!" " Csengős puszit kaptál, Didám?" - kérdeztem. "Aha!"- felelte. Ha kijavítom, ő is kijavítja magát:
" nézd anya, tehénke!" " az nem tehénke, orrszarvú. Látod, ott az orrán a két szarva." " Az az orrszarvú, az a tehénke."
