Pelenka, Bili

Elmentünk hát ezt is megnézni. Fél óra járás ide a skanzenfalu. Amint beléptünk a falun, a falu legnagyobb állatja lepett meg minket balról. A falu bikája. Még én magam is hátraléptem egyet, mivel a hatalmas állatot mindössze egy vaskaróra tekert elektromos drót választott el tőlünk. Dida kapásból mögém lépett. Tovább sétálva békésebb területekre értünk. Hatalmas kaszálók mellett szép állapotú vályogházak teljesen lakhatóan berendezve várták a látogatókat. A házak között az összes létező háztáji állat szaladgált, nem hiányzott semmi. Mindegyikből volt anyuka, apuka, és gyerekek. Boci, tehén, bika, csibe, tyúk, kakas, kisliba, liba, gúnár, stb. Az egyik kapu mögött lévő pitvarban számos és számtalan macskát láttunk riadtan ránk kukucskálni a mezőgazdasági szerszámok közül. A vagány kismacskáknak lelkesen kerestük az anyukáját, s egy szép nagy szürke macska csücsült is a tér közepén. Jöttömre, felriadt, és hopp, eltűnt. helyébe két apró, szopós cica maradt. Tanácstalanul tekergették buta kis fejüket, s mire észbe kaphattak volna, s megugrottak volna, én hopp, egyet elkaptam. Az egész kis állat nem volt akkora, mint Dida plüssnyuszija. Itthon sokat mesélt róla a lány: - A kiscica megkeresi az anyukáját, meg a testvéreit. Kicsit odébb akkora disznyót láttunk, hogy még lovagolni is lehetett volna rajta. Csakhamar kiderült, hogy ő az úr a disznóólban, mert én akkora golyóbisokat még lovaknál sem láttam, nemhogy disznónál. Disznóné elégedetten hevert a sárban, míg 8-10 kismalaca rendetlenkedett körülötte. A kis tóból büszkén vezette át az úton csapatát a gúnár, a kakas pedig éppoly magabiztosan sétáltatta 6 asszonyát az úton, természetesen betartva a jobbkézszabályt, nehogy közlekedési fennakadás történjen. A kép idilli volt. A baj ott kezdődött, mikor feltűnt a pávakakas. Hogy, hogynem, ezzel az állattal úgy tűnik folyton meggyűlik a bajunk. Kivételesen nem telibe az arcunkba rikoltott, de bőven elég volt pár méterről megtennie, hogy Dida minden emlékét felidézze, és apja nyakába ugorjon. Szinte fel sem kellett emelni. Ettől kezdve már a kakas sem volt olyan szimpatikus. Mondtam is Didának,: - Látod, ez a kakas nem olyan nagy, ha kiállt, csak te is kiállts rá, és elszalad. Dida szomorúan ingatta a fejét: - A kakas nagy, Dida kicsike. Dida fél a kakastól.