Pelenka, Bili

Természetesen a kisbaba holmik szükségessége mellett szeretünk azzal kérkedni, hogy majd kicsattanunk az egészségtől, illetve teóriákat gyártani vagy elfogadni azokról a dolgokról, amikről azt halljuk, ettől szépek és egészségesek leszünk. Valójában ami egy nőt még az egészségénél is jobban érdekli, az a tinikorban felfedezett nőissége, a vonzereje. A szépségünk a terhesség alatt is erősen foglalkoztat minket, nőket, bár szeretjük ezt úgy hívni, törődünk magunkkal, odafigyelünk magunkra, hogy minden klappoljon. A piac számos terméket és tanácsot nyújt nekünk, hogy megőrizhessük vonzerőnket. Terheskrémeket csíkok ellen, haskötőket, hogy véletlenül se legyen hasunk szülés után, csinos ruhákat, stb. Óvnak minket a naptól, magas faktorszámú naptejjel, nehogy májfoltosak legyünk, óvnak minket a cukortól, nehogy túlsúlyosak legyünk, és tömik belénk a zöldséget, sőt, olyan cikket is olvastam, ami azt írja, a kismamaösztönösen undorodik a hústól, hogy védje a babáját a rosszul elkészített hús okozta fertőzésektől. Mi van? Kérdeztem ekkor magamban. Természetesen előkerülnek a ph barát intim szappanok, a természetes kozmetikumok is, és rettegünk a szappanunk rákos és bőrirritáló összetevőitől, amit addig illat alapján vettünk meg. Kiválaszthatjuk az egyéniségünknek és ruhatárunknak megfelelő babahordozó eszközt, a babaholmiknak szánt táskák millióival árasztanak el minket. Kismama tornát ajánlanak, kihagyva azt az infót, hogy a hasfaladat a terhesség előrehaladtával már egyszerűen nem tudod használni a törzs és a hasizom közé ékelődött gyerek miatt,, szóval, a torna, amivel elméletileg edzeni kellene a szülésre, épp erre a területre nem jó. Aggódunk amiatt, hogy a párunknak tetszeni fogunk-e szülés után. És mi lesz az önbizalommal, rugalmassággal, és a testünk változásainak elfogadásával? Valamint azzal, hogy a szülés nyomait nem lehet egy nap alatt eltüntetni. (Hiszen ez azért mégsem egy áttivornyázott éjszaka, hanem sorsfordulós esemény!) Néha úgy érzem, a kismama mizéria majdnem olyan szintű hisztériát okoz, mint az öregedés a nők körében. A piac elhiteti velünk, hogy a változás rossz, pedig akár tetszik, akár nem, elkerülhetetlen. Kedves férjeink nem ugyanazt az árut fogják kapni, amit 10 éve megvettek, de álljunk csak meg! Mi sem ugyanarra a portékára vágyunk, mint tíz évvel ezelőtt! Sőt! Azok a szempontok, ami alapján választottunk, javarészt mellékessé válnak, amint a baba kezdeti nehézségeivel szembenézünk. Már nem is olyan romantikus gesztus, ha hoz pár szál virágot, meg egy tábla csokit, sokkal inkább megölnénk érte, és azt gondoljuk, bár inkább elmosogatna, vagy csinálna magának egy rántottát. Meg nekünk is. A jó szerető titulus valahogy elhomályosodik a jó altató titulus mellett. Az esti italozásokkal együtt járó nagy nevettető sokkal szimpatikusabbá válik, ha nem felejti el megitatni és nevetve megetetni a gyereket, ha rábízzuk pár órára. A szexin borostás félisten hirtelen szúrós sündisznóvá változik, és néha jobban örülnénk, ha a "sziklamászó fenegyerek" párunk lenne olyan bevállalós, és segítene a lábunk simává varázslásában, amit a terhesség utolsó három hónapjában már nem igazán látunk, és nem is érünk el. Persze nem azt mondom, hogy legyünk bányarémek, vagy vissza a naturalizmushoz, de azért amellett, hogy odafigyelünk magunkra, igyekezzünk az igazán fontos dolgokra koncentrálni: a változásra, és az ezzel járó igényekre. ( Csak zárójelben megjegyzem, lehet, hogy a gimis tantervbe a szexuális felvilágosító óra mellé családtervezést is kellene tanítani? Bár a gimiben gyakran eltűnődtem rajta, hogyha már 12 évesen is felvilágosítottak minket osztályfőnöki órán (bár addigra a szülők már ezt rég megtették jobb helyeken, megfelelő tálalásban), aztán meg évente ismét, akkor a 16-17 éveseknek még mi újat mondanak a férfi-nő különbségekről, de ez már más téma.)