Gondoltam csinálok egy listát azokról a dolgokról, amiket Dida már tud, vagyis amire képes már. Mivel a könyvemben is le van írva ilyesmi, és hasznosnak találtam, gondoltam, nem árt újra elővenni a kölköt, és kissé kielemezni.
Dida egy hete egyedül húzza fel a szandálját, és a sapkáját. Ma megpróbálta felhúzni a zokniját.
A falba kapaszkodva fellépdel a lépcsőn, le viszont fenéken csúszva jön. Segíteni nem lehet neki, mert nem engedi.
Használja a villát, és a kanalat, de a kanál néha kifordul, mire a szájhoz ér.
Kérésre odahozza a cipőjét, zokniját, de csak akkor, ha mindig ugyanoda tesszük vissza. Nehezen találja meg a dolgokat, ha azok bárhol lehetnek a lakásban. Akkor is nehezebben talál meg dolgokat, ha elmondom a pontos helyét.
Rövid mondatokban beszél, tud humorizálni, és el tudja mesélni, amit aznap csinált, bár csak töredékesen. Ha az ember túl sokszor kérdezi meg tőle mit látott aznap, van, hogy régebbi emlékeket hoz elő.
A színek egy részét simeri. El tud énekelni, mesélni rövidebb, maximum 3 versszakos mondókákat, dalokat, amiket sokszor hallott, akkor is, ha azokat már hetek óta nem hallotta.
Az építőjátékot (duplo) összeépíti, és elnevezi, mégha az kissé absztrakt formájú is.
Elkezdtük a bilizést, kérésre szívesen ráül, és kivárja, míg kijön valami. Előre nem szól, néha jelzéseket ad az elkövetkezendő dolgokról. Ha bepisil, megkérdezi mi az.
Megmossa a haját, és megtörli a kezét, arcát. Szól, ha piszkos a keze. Megmossa a fogát is, igaz elég felszínesen, és valakinek szintén mosnia kell előtte a sajátját. A fogkrémet megeszi.
Megmondja melyik mesefilmet akarja megnézni.
Segít kiteregetni a kisebb ruhákat (zokni), kivinni a bilit, kidobja a szemetet a kukába.
Ismeri az enyém, tied fogalmát, de a közös fogalmát nem.
Ha azt mondom, megyünk valahová, nehezen vár 5 percnél tovább, leginkább azonnal akar indulni.
