Időnként eszembe jut zeneileg művelni a lányom, már csak azért is, mert néha jó felnőttesebb zenét is hallgatni Kiskecelányomon kívül. Nem olyan könnyű megtalálni ám azt a finom átmenetet a zenei rengetegben, mely felnőtteknek szól, mégis gyerekek számára is élvezhető!
Ma a magyar Four Fathers csapattal "romboltam" a lány ízlését, jót buliztunk, és rám tört a nosztalgia.
Ismét eszembe jutott, hogy nem mentem el elég sok koncertjükre, főkét a saját hanyagságom miatt. Egyik koncertjük mégis külön emlékezetessé vált számomra.
Elhívtam két barátomat Pécsen egy ilyen koncertre, csóró egyetemisták voltunk, hónap, pláne vizsgaidőszak végén meg még inkább csórók, szóval, elmentünk egy fillér nélkül a koncertre a Hattyúházba, és eszünkbe se jutott, hogy jegyet kellene venni.
A helyszínen viszont kiderült, hogy kellett volna, méghozzá, nem is csupán 3-400 forintot. Az énekesek késtek, mi meg toporogtunk az előtérbe, hogy legalább majd a kiszűrődő dallamokat élvezzük, ha már be nem jutunk.
Megjött a négy énekes, és én minden gondolkodás nélkül közvetlen modorban odaléptem a legmagasabbhoz, mondtam neki pár marhaságot a tőlük szerzett cédéimről, majd, mintha mindig is ismertük volna egymást, besétáltam mellette a koncertterembe, gyorsan elkapva barátom kezét, hogy magam után húzzam.
Így hallgattunk meg ingyen egy drága, ámbár remek, színvonalas és vicces koncertet teljesen ingyen.
Néha eltűnődöm, hová lett az a lány?
