Ezen a héten tartok a 40 hétből a 21. hétnél. Olga kíváncsi volt az időpontjaimra, meg eredményemre, amiket eddig nem néztem meg, azon az alapon, hogy jobb nem tudni, mint tudni. Olga kíváncsisága azonban ragadós, mert ma én is elkezdtem böngészni a terheskönyvemet, s a számok ezúttal nem tűntek olyan ellenségesnek, mint vártam. A négy vizsgálat során a vérnyomásom egyre lefelé ment, s csak 3 kilót híztam, és már félidőben vagyok. Ez körülbelül azt jelenti, hogy csak a gyerek nőtt, és én egyenlőre megúsztam az újabb zsírpárnákat. Nagyon bízom benne, hogy a szoptatás ideje alatt sem jönnek újabbak, úgy,mint Didával, hanem ezúttal inkább lefelé csúsznak a számok a mérlegen. A vizeletmintám sok nullája az utóbbi két alkalomkor is nagyon bíztató, ugyanis ez a plusszmentesség a sok nullával azt jelenti, hogy semmilyen fertőzést nem szedtem össze. Egyedül az elején volt pár plussz, amit viszont viszketés és egyéb tünet mentesen vészeltem át. Didávala pocakomban négyszer kezeltek mindenféle baktérium ellen, s nem volt olyan eredményem egészen végig, ami teljesen plusszmentes lett volna, vagy fehérjét mutattak ki, vagy isten tudja mit.
Összességében azt mondhatom, mostanában amúgy is aránylag fittnek éreztem magam napközben, de ilyen számok láttán meg aztán még inkább fittnek érzem magam (leszámítva az esti jajagatásos földről felkeléseket, mikor a hálószobát négykézláb startolom meg a nappaliból, és a nappali felénél érzek elég erőt hozzá, hogy kétlábra egyenesedett homo erectussá váljak, agyilag azonban ekkorra már nem érem el a homo sapiens szintjét.
Dida is igyekszik részt venni a terhességemben, amennyire tőle telik. Legutóbb, mikor arra panaszkodtam, hogy húzódik, fáj a hasam, ő maga is megfogta a pocakját, és kijelentette: "nekem is fáj a hasam."
Úgy éreztem ezzel jelzi, hogy nagyobb részt kívánna az egész eseményből, mint szereplő, de jelenleg nem sok ötletem volt, mit tehetnék ez ügyben. Aztán egy reggel, mikor krémmel kenegettem a pocakomat, gondoltam egy nagyot, és nyomtam egy keveset a tenyerébe, s bíztattam, kenje a pocakomra, hogy Zsuzska örüljön. Kis tenyerébe mélyesztette mutatóujját, és művészi gonddal rajzolt különféle ábrákat a pocakomra a krémmel. Azóta ezt minden reggel megismételjük, és még nem veszítette el a lelkesedést. Minden reggel másféle ábrát rajzol a pocakomra.
Didával közösen megittunk egy banán ízű tejitalt. Gondoltam, az rendben, hogy finom, de mi van benne? Megnézem. Az összetevők között szerepelt a paprika, mint adalék anyag. Ezzel az információval egy ideig nem bírtam megbírkózni. Mi a fenét keres a banános tejturmixban a paprika? És a sáfrány?
Feltételezem ezek adják a szép sárga színt a lötyinek.
