Délután 3-tól grillpartira voltunk hivatalosak. Kevés új arc volt, talán csak a házigazdánk volt új, így a többi kismama és anyuka vígan eltrécselhetett egymással, a fiúk fociztak és ittak, a gyerekek meg szélnek lettek eresztve rohangálni, kavicsokat vízbe dobálni, csigát gyűjteni, vagy amit akartak. Mivel mindenki megtalálta a maga szórakozását, a grillhús száraz és kemény lett, még szerencse, hogy voltak kolbászkák és egy adag lecsó is, amikre nem kellett figyelni. Móni, újdonsült ismerősöm bejelentette, hogy még aznap este magyar néptáncos parti lesz, a környezet hasonló, csak éppen grill helyett bográcsban készült pörkölt. Mivel ehhez hasonló eseményre nem túl sűrűn jutottam el az elmúlt X évben. Akármilyen álmos is voltam este fél 8-ra, elmentem Mónival, hátra hagyva magunk mögött férjeinket és apró gyerekeinket, és ott is maradtunk este 11-ig, olyan kellemesen éreztük magunkat. Füstölt szalonna szagúan aludtam el aznap.
A vasárnapom olyan kómásan telt, hogy Laci nem ismert rám. Az hagyjám, hogy fél 10-ig aludtam, majd délután még egyszer, de az ébrenléti időmben Lacinak felvarrtam két nadrágját, méghozzá szépen, nem úgy ahogy szoktam, sebesen, hogy minél előbb szabaduljak a monoton, unalmas munkától, majd megvarrtam az egyik cipzárját is. Ezzel a varrogatással elszórakoztam vagy 2 és fél órát. Laci azt mondta, ez nem is én vagyok, biztos tévedés történt hazaszállításkor, s aggódott, jól vagyok-e. Hétfőre kissé összeszdtem magam, de azért még éreztem a szokatlanul hosszú szabadtéri összejövetel nyomait magamon. HIába no, azért terhesen bulizni már nem ugyanaz a "pörögjünk az arcunkon" érzés, mint amilyen annak idején volt.
