A biológiai órám lehetővé teszi, hogy rendkívül aktív legyek hajnali 3 körül, és lehetetlenné teszi a fejlett homo sapiensnek tulajdonított intelligenciára és összetett gondokodást reggel 8-kor. Azon szerencsés szülők közé tartozom, akiknek a gyereke ugyan még most sem alussza át ébredésmentesen az éjjeleket (akárcsak az anyja), viszont nem reggel fél 6-kor kel, mint más normális gyerek, hanem 8-kor, és reklamáció nélkül fekszik le este 8-kor.
Ennek ellenére, én kínkeservesen boot-olom újra szervezetem minden porcikáját, mikor Dida élénken és vidáman felébred.
Így alakulnak ki azok a történetek, mikor drága gyermekem negyed 9-kor pizsiben áll a bejárati ajtónk előtt, és azt ismételgeti egyre dühösebben: Megyünk az utcába!
Míg én a paplan alól kukucskálok ki, és igyekszem érthetően elmotyogni neki: Anyának még fel kell öltöznie, nadrágot, zoknit, pulcsit, cipőt húzni, és Didának is fel kell öltöznie...
Eközben a kismonológom közben Dida már felhúzza a cipőjét a kezeslábasára, és mire végez, már bömbölve ordítja nekem: Megyünk az utcába!
Hiába, nem vagyok elég gyors, így jön a hiszti, amit én azzal reagálok le, hogy szép napunk van ma igaz szívem szottya? És átvonulok a nappaliba, hogy ne halljam, illetve, hogy megvárjam, míg véga a dührohamnak.
A dühös sírás után általában nyugodtan felöltözünk, és én szédelegve, ő szaladgálva kilépünk az utcára. Biztos vagyok benne, ha képes lenne rá, Dida páros lábbal ugrálva menne le az 5 lépcsőfokon a lépcsőházunkban.
Természetesen alaptermészetünk anyám házában sem változik meg. Édesen aluszikálok, miután fél 4-től 5-ig blogolgattam, meg neteztem, mikor Dida a szoba másik végében lévő kiságyban talál valamit, és nem árulja el, mit.
Anya! Mi ez? Tessék!- mondja, de fel se ébredek.
Anya! Tessék! Anya Tessék! Mi ez? Szösz?- dereng, mintha akarna valamit.
Anya! Miez itt, szösz?- most már biztosan tudom, akármi is az, meg kell néznem, méghozzá hűdegyorsan.
Mindjárt - felelem.
Anya!Anya!Miez?- bíztatgat, így felkelek. Már félúton vagyok, mikor kijelenti-Hajszál!
Fene vigye, valóban hajszál, de mire odaérek, már nyomja is a kezembe a cumit- Kérsz inni!
