A reggelt alvással, heveréssel, majd a kora délutánt alvással töltöttük. Délután lementünk a tengerpartra, és én elsétáltam a túlvégén lévő sziklákig. Olyan laza, repedésekkel teli ez a hatalmas szikla, mintha bármelyik pillanatban rázuhanhatna az emberre, de valószínűleg már több tíz vagy száz éve áll ott ugyanúgy.
Végre fény derült azokra az áttetsző kúp alakú maradványok mibenlétére is, amiket pár napja találtam. A tenger 4-5 centi átérőjű apró medúzaféléket sodort a partra, melyek úgy néztek ki a víz felszínén, mint megannyi királykék vitorláshajó. Felülről kagyló formájúak voltak, s a tetejükön rugalmas, vitorlaszerű lebernyeg. Alulról kis csápok, polipszerű karok sorakoztak körbe-körbe. Megfogtam a vitorlájuknál fogva, néztem, hogyan mozgatják karjaikat, majd megpróbáltam olyan mélyen bedobni a vízbe, amennyire lehet, de a tenger újra és újra kivetette tehetetlen kis testüket. A tenger ezen kis ékszerei halálra voltak ítélve. Én ismét gyűjtöttem megannyi színes kerámiát, Dida homokozott és kavicsházat épített, Laci pedig hevert a napon. Később beültünk a helyi kis faházba, és fagyit rendeltünk. Ezúttal egy szőke, kék szemű férfi szolgált ki minket, aki beszélt angolul. Azon morfondíroztunk Lacival, hogy biztosan ő a mikulás, aki nyaranat itt nyaral, és leborotválja a szakállát. Hozott ki "tartüffo"-t, ahogy ő mondta, ami ennek a helynek a specialitása. Ez a különös édesség kívül valami puha csokis massza, állagában átmenet a piskóta és a krémfagyi között, belül fagyitöltelékkel, kívül kakaóporral jól körbeszórva. Látszott, hogy elkészítés után a masszát betekerik egy fóliába, amitől redőssé, kissé formátlan tömbbé válik. Igen édes, tömény de finom, hűvös édesség. Kértünk tőle narancslevet, s ezúttal nem a buborékos fanta narancsot kaptuk, hanem frissen facsart vérnarancslevet. Megtudtuk a bácsitól, hogy Szicília híres az itt termő vérnarancsfáiról, és ő norman felmenőkkel rendelkező tőzsgyökeres szicíliai. Mikor a lányunk a feje búbjáig csokis lett az édességtől, és elnézést kértünk az egyre csokisabb asztalért, azt mondta, a lányunk "bella sinorina", megtiszteltetés lenne, ha megkapná a telefonszámát, és ne aggódjunk az asztal miatt, neki 10 testvére van, s a családban 28 gyerek. Elképzeltünk egy szülinapi partit, s rájöttünk, hogy nagyon le vagyunk maradva a bácsihoz képest létszámilag.
Este az előétel tenger gyümölcsei saláta volt, gondoltam kipróbálom, mivel Korfun ettem ilyen nevű valamit, és az igazán finom volt, abban legagább 6-8 féle tengeri élőlényt tettek. Ezúttal viszont a lehető leggusztustalanabb tengeri lényből és némi zöldségből állt a saláta. Laci kifejezésével élve, egy polipot daráltak a paradicsom közé. Nos, ez nagyjából igaz, csak nem darálták, hanem szeletelték. A kis levágott lábvégek százlábúkként pöndörödtek fel csigavonalba, a vastagabb részek pedig valami bizarr gumicukorként mutogatták tapadókorongjaikat. Sokáig borzadoztam a látványon, míg Laci mulatott rajtam, mire rászántam magam, hogy egy életem egy halálom, a rákot. kagylót is megettem, és jó volt, ezt is megkóstolom. Éppen kezdtem volna megbarátkozni a polip citromos, és kissé tengervizes ízével, mikor Laci bedobta az adu ászt. Feldobta a kérdést, mely nagy ívben röppent az asztal majd a tányérom felé, és nagyot koppanva ért el a tudatomig: "Vajon a tapadókorongok hozzá tudnak tapadni a nyelvedhez vagy a fogadhoz?"
Ebben a pillanatban toltam el a tálat paradicsomostul, krumplistól és polipostul együtt. Úgy éreztem, ha megölnének se tudnék még egy polipdarabot megenni ezek után. Laci elérte célját, átvette a tányért, és jóízűen kuncogva szúrta fel az egyik kis végtagot és nyomkodta a tányér széléhez, első "próbaképpen", ahogy ő mondta. Majd bevette a szájába, és fura, kérődző mozdulatokat tett, és kijelentette, egy kicsit még tapad a korong, s hogy mintha egy betapadt volna a fogai közé. Ekkor becsuktam a szemem. A továbbiakban nemhogy enni, de látni sem akartam a tányért. A következő fogás tengeri hal volt, igen kellemesen elkészítve, de a tudat, hogy ez is onnan jött, mint az imént a polip eléggé nehézkessé tette az evés elkezdését. Kissé elegem lett bármiből, ami a tengerparthoz kötődik, és haza akartam menni húslevest és palacsintát enni.
Mivel éhes voltam azért, és a hal finom volt, szép lassan elcsipegettem, de sóvárogva vártam a desszertet, ami gyümölcsös süti volt, és elfeledtette velem édes párom gyomorkavaró hülyeségeit.
