Ha gyereke van az embernek, mi sem egyszerűbb, mint panaszkodni rá. Természetesen nagyon jól lehet sopánkodni is rajta, valahogy íg: Az a megátalkodott kölök, már megint mit csinált, vagy hogy: legszívesebben megverném, amilyen kis erőszakos.
Hogy hogyan jutnak ezek a szavak az eszembe? Valószínűleg az a tény váltja ki belőlem ezt a fajta elfojtott agressziót, amit időnként érzek, s amit a józan ész előbb-utóbb lecsillapít, hogy Dida belépett első dackorszakába.
Persze nem vagyok gyermekpszichologus, ezért meglehet, hogy az olvasmányaimat helytelenül értelmezem, és nem lehet a véleményemre támaszkodni.
Összegezve az elmúlt egy, esetleg két hét élményeit, mindenképp igaz, hogy változás történt.
A fotókon édes, és tündér, és kiegyensúlyozottnak tűnő lányom nap, mint nap átváltozik perlekedő, ellenkező, és hisztirohamokkal küzdő kis pukkanccsá.
Azt még elfogadom, hogy sikít, ha nem akarja, hogy elvegyem az amúgy jogosan enyém teaszűrőt tőle, de csak azért, hogy pár percig rendeltetés szerűen használjam, sőt még az is rendben van, hogy ha megkérdezem: Kérsz almát? Kimenjünk az utcára? Adsz puszit? Eszel szendvicset? Van kaki a pelusban? -és ő minderre nagyon ellenséges és határozott hangon kiabálja: Nem!
Akkor is nem, ha egyébként igen.
Azt már nem annyira veszem nyugodtan, mikor a közös játék alkalmával elveszi a játékot Lucától, sőt, néha Árontól is, és amikor elkérem szép szóval, kétségbe esve kiabálja: Nem adom, az enyém!
Szerencsére Judit azzal nyugtat, hogy ezen Áron is átment, és majd elmúlik. Én magam nem ismerek a gyerekemre, aki eddig tudott kulturáltan játszani.
Az viszont teljesen levágta nálam a biztosítékot, mikor szép 14 fokos napos időben kitereltem a teraszra játszani, ahol ugye, teljesen egyedül van, még néhány benti játékot is kivihetett, s ennek ellenére azt hallottam, hogy kiabál valakivel.
"Nem! Nem adom, az enyém!"- veszekedett ádázul.
Mivel földszinten lakunk, felmerült bennem a gyanú, hogy valaki benézett a teraszunkon, ezért kimentem. Sehol nem láttam senkit, még egy árva pókot sem, akivel meg kellett volna osztania a homokozót. A férjem szerint csak gyakorolt a játszótérre.
