Az utca végén lévő oroszbolt egyik csodája a henna hajfesték. Rendkívül olcsó, és a hajam amúgy is vörös éppen, csak kezdett lenőni, és az eredetileg mélyvörös melír kibarnult, ezért rászántam magam, hogy kipróbálom.
Sokkal kevesebb macerával járt mint a rendes vörös hajfesték használata. Igaz, a folyamat hosszabb, de jóval kevesebb dolgot kellett lemosnom a fürdőszobában, és jóval kevesebb kockázata volt annak, hogy bármely ruhámat végzetesen pirossá teszek.
Hibiszkusz teával kevertem össze a henna port, addig, míg kellemes, egyöntetű trutyi nem lett belőle. Az alapból zöld por pillanatokon belül bebarnult. Nos, innentől kezdve azért vigyázni kellett, mert ez a massza már fog.
Nem használtam kesztyűt, mert abban nem érzek semmit, ezért már az első adag feltétele után répasárga lett a kezem. Nagyon ilyesztő volt, ahogy a henna sárszerű kemény burokká változott a hajammal érintkezve, ennek ellenére jól el lehetett oszlatni a hajon kellő odafigyeléssel. Ezek után egy órán át rajta hagytam a fejemen a trugyit. Hogy ne unatkozzam, a maradékkal szép indiai mintát rajzoltam a kézfejemre. Megvártam, míg a kezemre szárad, majd mindenfonnan lemostam a masszát. A végeredmény kellemes sötét vörös lett a kézfejemen és a hajamon egyaránt, bár az aktív hajápoló még szükséges, mert a hennától száraz tapintásúvá vált a hajam, nem úgy, mint a hajfestéktől.
