Ezt a hétvégét megtoldtam egy kicsit, így négy napra elutaztam Amszterdamba. Rengeteg apró részletet le lehet írni a kirándulásról, ezért minden napot új bejegyzésként írok le. Egy barátnőmmel, Olgával utaztam, a szállást ismét a couchsurfing.org oldalon kerestem magunknak. Ez az oldal nagyon remek, igaz, hogy nagyon sok embernek kell írni, hogy valaki visszajelezzen, hogy ráér. Egy magyar fotogáfus lány írt vissza, hogy fogad minket, férje Aaike természetesen holland.
Mikor leszálltunk a repülőről nagy könnyebbséget jelentett a városba utazásnál, hogy a vasútállomás egybe van építve a reptérrel, gyakorlatilag csak a járólap különbségén látszik, hogy az már máshová tartozik. Persze a kijelző táblákon lévő feliratok is utalnak erre. Bár a holland beszéd nagyon fura, nyelvi akadályaink még sem voltak, hiszen mindenki szinte második anyanyelvének tekinti az angolt. Egyszer sem fordult elő, bárkit megszólítottam, hogy ne válaszolt volna azonnal angolul. A vonat, majd a város igazi olvasztótégelynek bizonyult. A belváros csomópontja a kikötő mellett van, Amsterdam Central. Leszállva a vonatról itt a centrumban szinte vártuk a hollandokat, szép magas termetükkel, szőke hajukkal, kemény arcvonásaikkal, de nem jöttek. Amszterdam az egész világ olvasztótégelye, és a lakosok több mint 50 százaléka (mi inkább úgy éreztük, hogy majdnem mindenki) mindenféle egyéb náció. Nem a négerek voltak túlnyomó többségben, mint Párizsban, hanem a kreolok. A kreolok viszont valóban a világ összes területéről jöttek. A csomagjainkat a vasútállomáson hagytuk egy csomagmegörző fakkban, és ahogy kiléptünk az épületből, mindjárt a villamosvonalak túloldalán egy fehér épület képében felismerhettük a turista információs központot. Bementünk és vettünk Amsterdam Pass jegyet. A jegy árában benne volt számos múzeum ingyenes megtekintése, egy hajóút, és a tömegközlekedés használata. Így utólag is úgy érzem, érdemes volt, mert mint később megtudtuk, nagyon drága a tömegközlekedés. Valószínűleg ezért is kedvelik jobban a bicikliket. Bár a városban az utak zöme keskeny, mindegyik három részre van bontva: gyalogos-, biciklis-, és autóútra. Nem csak a lakóépületek, de az utcák is téglából épültek, ezért gyakran nehezen döntöttük el, melyik sáv a biciklis, melyik a gyalogos, és kisebb utcák esetében gyakran az autósávba tévedtünk. A biciklisek gyakran ránk csörgettek tévedéseink miatt, de az autósok roppant óvatosan vezetnek, így sosem volt baj belőle, mégcsak meg sem dudáltak minket.
Egy jó tippet szívesen adok mindenkinek: ha kérdése van (mert eltévedt, vagy ilyesmi) ne az utcán szólítson meg valakit, mert az turista lesz. Bármely boltban szívesen útba igazítják az embert, és a villamossofőrök is igen kedvesek. A biciklis taxisok mind magyarok, és mindent tudnak, így érdemes figyelni a hollétüket akkor is, ha nem akarjuk igénybe venni 1 euro/perces szolgáltatásukat.
Mivel nagyon sok ember él nagyon kis helyen, ebből adódik Amszterdam jellengzetessége: mindennek az alapterülete kicsi, de magas, vagy hosszú. Bár a házak olyan szorosan állnak egymás mellett, hogy egyöntetű tömbházsornak néznek ki egy-egy utcaszakaszon, valójában egy átlagos szobányi alapterület, avagy egy kisebb lakásnyi alapterület képvisel egy házat, vagyis kb 50 nm alapterületű egy ház, amihez egy kapu tartozik, s egy család lakik egy szinten. A házak átlagosan 2-4 emeletesek, így liftről mégcsak nem is hallottak. A helyi adottságok miatt valószínűleg soha nem is fogják megismerni a liftet. Az összes kapu befelé nyílik, de a lépcsőházban éppen csak egy ajtónyi hely van, a kapu után egyből a falépcsőbe botlik az ember, ami nálunk maximum padlásfeljárónak számítana. Régi falépcsők meredek csigarendszere vezet egy-egy lakáshoz. A lépcsőfordulókba előszoba híján ki vannak téve a megunt bútorok, nagyobb gyerekjátékok, a cipők és kabátok is. Ha nem az elsőn lakik, akihez mész, akkor ezeken a dolgokon kell átverekedned magad, bizony néhol egy magamfajta testesebb embernek ez nem is tűnt olyan egyszerűnek, pedig még mindig nem tartozom a supersize kategóriába. Hajniék lakása, ahol laktunk aránylag nagy volt, egy nappali és három félszoba tartozott hozzá. Egy félszoba az "iroda", egy a "mosókonyha", és egy hálószoba. A hálóba az ajtóból beugorhatsz az ágyba, a mosókonyhában a mosógép tetején a hűtő, a könyvespolc a plafonig ér, a fürdő akkora, hogy gyakorlatilag beugorhatsz zuhanyozni, mert alig több mint egy zuhanytálca ajtóval, a konyhába egy ember fér. Ezek után a konyhámat egészen nagynak látom, pedig ezidáig elégedetlen voltam vele. A belmagasság viszont nagyon nagy, és az ablakok ehhez mérten, szinte földtől plafonig érnek. Ezáltal a kicsi lakások mind nagyon világosak. Természetese díszítő elem a házakon egy kampó a homlokzaton, ami arra szolgál, hogy a hatalmas ablakokon át be lehessen bútorozni a szobákat.
Kerestük volna a holland ételeket, de nem találtuk. Ehelyett sorban találtunk ír, argentin, kínai, olasz, török, görög, és még ki tudja hányféle éttermet. A boltban sem találtunk semmi olyasmit, amit máshol ne lehetne megkapni. Ezalól egyedül egy sajtféle bizonyult kivételnek. Ez a sajt roppant finomnak bizonyult, annak ellenére is, hogy én nem vagyok nagy sajtbarát.
