Bizonyára kérdezi az a pár olvasó, hogy hová tűnhettem.
Betegszabit vettem ki. Két éve nem voltam beteg, és akkor is valami nagyon durva vírus gyűrt le, na nem a H1N1, de szerintem annál sokkal durvább volt. Nem részletezem, hogy milyen érzés 9 hónapos terhesen azon filózni remegve a láztól, hogy a vécét mire használjam előbb, hol jöjjön ki előbb a keksz, elől vagy hátul?
Most ennél sokkal kellemesebb a vírusom. Pusztán nem kapok levegőt, a hangom vagy a nullával egyenlő, vagy szipirtyónak is becsületére válik, köhögök, és persze jártányi erőm van.
Ugyan, hogy engedhetné meg magának egy anyuka, hogy marhára beteg legyen, olyan beteg, akinek levest főznek, tutujgatják, és egész nap a paplanos ágyban heverészhet? Sehogy. Dida aktivitása, úgy éreztem nem ismer határokat ezen a héten.
Nagy szerencsémre A Férfi a házban aránylag többet itthon volt, és pelenkázott, sétáltatott, fürdetett, és altatott. Persze nem engem. Én a matracon fetrengtem hamvaimból néhány játék erejéig feléledve. Ezalatt a pár nap alatt Dida felelt a rendrakásért. Ez kb. azt jelenti, hogy ha most valaki belépne hozzánk, valószínűleg már a küszöbnél keresztül esne valamelyik babán. A szobákban gyakorlatilag egy keskeny sávot rugdosunk szét este a játékok és elcsent egyebek közt, hogy ha sír az az édes egyetlenünk éjjel, akkor ne rúgjunk bele semmibe. Persze, azért az építőkockákon tegnap este mindketten keresztül estünk. Dida is rálépett a plüss mosómedve farkára, de mivel udvariasságra neveltük az elmúlt 20 hónapban, amit eddig e világon töltött, azonnal hallhattam az "Oppá, bocsánat!"-ot.
Dida ennek ellenére valami természetes ösztönnel szereti a pedáns rendet. A babáit minden alkalommal szépen egymás mellé sorakoztatja a nappali közepén, mielőtt betakarja vagy megeteti őket, és a haleledeles dobozokat is szép toronyba építi a hálószoba legforgalmasabb részén. Ugyanilyen szabályosan egymás mellé teríti a földön (szőnyeg helyett) a szenyeskosárból és a fiókból egyaránt elcsent fehérneműinket. Ez okból biztos vagyok benne, hogy a fehérneműink vannak a leggyakrabban kimosva a ruhaneműk között.
Mindemellett az emberem főz. Nagyon férfiasan. Pl. egyik nap dürümöt meg dönert főzött, úgy, hogy elment a sarki török pizzásbódéig.
Persze, persze, azért a konyhában is főzött, pl sültcsirkét, és sültkrumplit, meg rántottát. És melegszendvicset is.
A nagy itthon levés azért valósulhatott meg, mert a bajorok megünneplik a három királyok eljövetelét, így csütörtökön nem dolgoztak, és itt nem is kell ledolgozni egy másik hétvégén ezt a "hosszúhétvégét", ugyanis pénteken látszólag dolgoznak.
Hozzánk is eljövendettek a három hölgyek. Nekem a női három királyok teljes identitászavart okozott, de Laci elintézte annyival, hogy közölte velük, nem beszélünk németül. Slussz, ajtó becsuk.
