Mivel Dida egész nap hol köhögött, hol tüsszögött, bezártam a lakásba. Ma teljesen jól volt, ezért elképzelhetőnek tartom, hogy a falrajzolás és az ezzel járó krétapor ártott meg neki, de persze az ember sosem tudhatja. No, egyáltalán nem volt léha és tétlen a napunk így sem. Elkezdtem össze szedegetni a holmikat az útra, Dida pedig segített ahogy tudott. Előbb a zseblámpa került a kezébe, -Világít! Nem világít!- mondogatta, és kivallatta a falat. Aztán a ruhafogast átvitte a hálószobába, ahol a helye van. Igaz a földre került és nem a szekrénybe, de ez nem is fontos. Miközben a halakat rendeztem, hallottam ahogy bőszen biztatja a fogast- Gyí pasi! Paripa!- még a libapecsenyét is szóba hozta, mint lehetséges aznapi ebédet. Nem tettem felelőtlen ígéreteket, rakott krumplit kapott a vándor hosszú utazása után. Mondtam is neki, hamarosan lesz még egy utad Kanizsára! Bizony4 A mamához! Nagyon megörült, és szaladt a hálószobába tovább pakolászni. Elővette a hajszárítót és a tükör előtt biggyeszkedett vele, majd a hajsütővasammal bodorítgatta amúgy is loknis frizuráját. Végül, mint egy igazi nő, aki végzett a frizura igazítással, sálat kötött a nyakába, és odaállt az ajtó elé. Tapintatosan félre fordultam, nehogy megtaláljon a hangja, mikor arra kér: Megyünk az utcába! Mivel az utcán nem, sétált hát a nappaliban. Kezében a dob, s verte a taktust: Rajta hát, Maci babám! Rajta hát, gyere menjünk együtt!- Harsogta. A Micimackótól tanulta el a nótát, de azt hiszem úgy vélte, a Maci komám csak valami butaság lehet. Apa is hazaért egyszer. Egymásnak megörültek, nagy játékba kerekedtek. Volt nagy csiki, meg puszi, sőt, kergetőzés is. Dida ledobta magát a párnára, és ragyogó, csintalan szemekkel kérlelte az apját: Ne bánts! Jaaaj! Kérlek, ne bánts! Az ő szájából hallani ezeket a szavakat olyan mulatságos, hogy úgy hahotáztunk rajta, mint a legjobb viccen.
A nagy mókában kifáradva megéhezett a nép. Szerettem volna, ha vacsorára is rakott krumplit esznek, de Dida nem akarta. Az emberem csak úgy magának elővett egy joghurtot, és Dida rögtön ment is elenni előle. Laci adott is neki egy kanálnyi ételt. Dida savanyú arcot vágott, és felháborodottan kiabálta: A joghurtot!- Kapott még egy adag rakott krumplit. Apa értetlenségén magát felborzolva mérgesen rákiáltott az apjára.- A joghurtot! A másikat!
