Pár nap után, most mintha javulna a helyzet Didával. Már nem olyan szeszélyes és nehéz a természete, ezért gondolom kissé kibékült leendő fogaival. Ezzel egy időben beköszöntött ismét az esős évszak, így bent rekedtünk a lakásban.
Rettenetesen nehéz bent tartani egész nap, de szakadó esőben hová vigyem? Nem vihetem minden nap az Obiba garázdálkodni, bár azt nagyon szereti. A bútorboltban is imád párnákat pakolni meg ide-oda szaladgálni.
Egyik alkalommal elengedtem egy ruhaáruházban, és amíg neki válogattam pulcsikat, eltűnt. Ez még nem lett volna baj, szépen Mekka felé fordulva letérdeltem, és a ruhák alá kukkantottam, de sehol nem láttam egy négykézláb rohangáló kölköt sem. (Igaz, mostanában abba hagyta a kutya-futást, és mélyen vallásos lett, mert folyton a térdén zarándokol. Ez ugyan lassítja az előre jutást, de elfér a kezében jó sok minden.)
Ekkor kissé megijedtem, mert azért elég nagy az áruház. Mire végigjárom, ő már rég máshol mászkálhat.
Végül kiderült, hogy csak eltakarta egy gurulós konténer, és mögötte pakolta az apróságokat, kislabdát, ilyesmiket.
Itt Ambergben, a DM-ben is van játszós rész, kis hintalóval. Igen elegáns. Ott is elengedtem, amíg pelusra vadásztam, mire visszaértem, vajon mit pakolt le a polcról? Az üdítős üvegeket. Mindjárt mellettük voltak a kis plüssjátékok.
Én nem értem, a gyerekek miért nem kottyannak rá a játékokra. Ha választani kell, Dida sosem azt választja, amit neki gyártottak.
De nem ő az egyetlen felmerülő probléma a vásárlások során.
Második hete fogyózunk az emberrel, és kérte vegyek neki müzliszeletet. Én megpróbáltam. Már nem is vártam, hogy a müzliknél legyen, megkíséreltem németül gondolkodni, és megnéztem előbb a kenyereknél. Majd mégis a müzliknél. Sehol sem volt. Majd megnéztem a sütőpor és társai mellett, mert legutóbb is ott találtam meg a vajat, nem a hűtőpultnál a tejtermékek mellett. Nem volt. Megnéztem a rágcsálni valókat, gondoltam, most aztán igazi német módjára gondolkodom, ez is rágcsa, az is rágcsa, de ott csak az aszalt gyümölcsöket találtam, a ropi és a csipsz között. Végül feladtam, és csak úgy vaktában végigjártam a polcokat. Így elmentem a csokik és cukorkák mellett is, és ott volt.
Ezek a németek még mindig be tudnak ugratni.
A tej sincs soha egy helyen. A tartós (bár a kevésbé tartós is kibír vagy két-három hetet) van a pudingpor, sütőpor, és vaj mellett, oda tesznek egyes kész pudingokat és dobozos kakaókat is. A hűtőpultban, a bolt túl felén vannak a kevésbé tartós tejtermékek.
Ez minden boltra igaz.
Az orosz bolt sokkal egyszerűbb szerkezetű. Egy egész szekrénysornyi karamell cukorka mellett vannak a gyümölcsök. A másik egész sor savanyú uborka mellett a majonézek és napraforgók egész szekrénnyi sora.
Ezen kívül van némi orosz irodalom az orosz üdítők mellett, és a hentes pult mellett a tejtermékek. A hentes pult 80 százaléka szárított halfélékből áll, valamint van néhány levágott fél disznó.
Nagyon horrorisztikusan fest a bolt, Laci megrettent tőle, de itt lehet tejfölt, túró rudit, és egészen jó, friss gyümölcsöket kapni. Szerintem ez fantasztikus.
