Két nappal később nekiestem a gyerekszobának, hogy végre történjen valami előrelépés, mert kiakadok a saját tehetetlenségemtől. Rég terveim között szerepelt már, hogy kifestem a lakás számos pontját, így nekiálltam megvalósítani a terveim. Míg én festettem, Dida megtalálta a szemöldökcsipeszemet, és kiszedett két billentyűt apa billentyűzetén. Visszaszereltem azt is, mi az nekem. A bilit megpakolta a függönykarikákkal, amiket tegnap kezdtem el varrni a függönyanyagnak kinevezett könnyű lenvászonra. Szerintem álomszép.
Még jó, hogy a bilit még nem használtuk rendeltetésszerűen. Sajnos, minden magyarázás ellenére sem sejti mire jó, de szeret rajta ücsörögni, és a babákat is beleülteti, néha mondja: „psss, pss”, ahogy tőlem hallotta.
Elhatároztam, rajzolok egy bili könyvet neki, de még nem tudom, hogyan fogjak hozzá. A könyvesboltban otthon, csak felnőtteknek szóló tanácsokat találtam, ami szerintem nem fair, mert még én is unom olvasni, nem hogy a gyerek.
Nem erőltetem a bili dolgot igazán, mert kicsi még, de van egy kis baj, ami megadta ehhez a kezdő löketet. Didának fáj, ha pelenkázzák. Nem tudom írtam-e már erről, de nagyon fáj neki. Anyu is megkérdezte, miért ordít így hirtelen a gyerek? Mondom neki :
„Fáj neki, ha pelenkázzák.”
„Miért? Szorítja a pelus?”
„Nem, a lelkének fáj.”
Ezt láttam, ő nem értette. Én annál inkább, mert ez megy hetek óta. Leveszem a pelust, ő megtörli a punciját, ha nem engem, üvölt, és fetreng. Ha kaki van, akkor nem engedem, persze, és ilyenkor szinte ráfekszem, hogy tiszta lehessen. Még a kilók az én javamra győznek. Nem, itt már nem segít a szép szó és a játék, mert ő akar törölni, minden áron.
Ha tiszta, akkor boldogan piheg a hátán, és játszik, kedves velem, de amint azt hinném, elült a vihar, és kezembe veszem a tiszta pelust, hát ember legyen a talpán, aki ráadja. Minimum negyed órás birkózások árán újra rendben a gyerek, és mehet játszani. Erőm fogytán, ezért kipróbáltam, mi van, ha csak bugyit kap, de képes ülni a pisiben, és nem szól. Ez azért furcsa, mert ha kaki van, mindig szól. Ki érti ezt? Estére általában duplán örülök, ha Laci hazaér, legalább nem én birkózom a kölökkel.
