Egyértelmű, hogy egy általános orvos nem veszi èszre, mi a baja a lányomnak. Vívom a harcot a német gyerekorvossal. Mindhárommal. A fiatal dokival már nem is veszkődöm, mert teljesen süket és tapasztalatlan. Az idős házaspár odafigyel, de nem nagyon èrti, hogy miért aggódom. Nem jut eszûkbe semmi új, amit ne hallottam volna. Visszadobták a frühfölderungos kérèsemet is, pedig egyértelműen látom, hogy Zsuzska fejleszthető, ki lehet belőle hozni többet, de én nem tudom hogyan, mert neki segítség kell. Nem ugy megy neki, mint màs, hétköznapi gyereknek.
Zavaró jelek, amik miatt ugy gondolom hogy beteg a következők:
- nehezen gyógyuló sérülések. Eddig a nagyon durva sérüléseket megúsztuk, de volt egy lábujjtörés, maradandó lábujjnagyonbodással végződött. Ès van egy körömsérülés, ami fél éve nem gyógyul meg. Mikor nagyjából rende tettük a beleit, magától elkezdett gyógyulni, de amig belül nem volt rendben, akármivel kentem, áztattam ,stb, mindig ujra gennyedt. Most hogy hetek óta taknyos, beteg, enyhe refluxa is visszatért, ès ujra kigennyesedett a körömsebe.
- reflux. Mikor kicsi volt, mindentől hányt. A sírástól, stressztől, gyógyszerektől. Mostanra kinőtte annyira, hogyha három napig lázcsillapítót szed, akkor ôklendezni kezd, de már nem hány ki mindent, ès ha antibiotikumot kap, akkor kèt- három nap antibiotikum kúra után elmegy az étvágya, levert lesz, és gyakran öklendez, esetenként hánynia is kell.
- idegen helyen belázasodik. Nem egyszer tapasztaltuk, hogyha nem otthon alszunk vele, akkor egyszerűen túl sok neki az élmény és belázasodik. Most hogy nagyobbacska, már nem sír azonnal az új helyzetektől, mint régen, de belázasodik. Amint hazakerül, nyugiba, a láz azonnal elmúlik, lázcsillapító gyógyszer nélkül.
- sérült bèlflóra, nehèzkes emèsztés. Na ezzel volt, van a legtöbb és legnyilvànvalóbb gond. Ezer évig tartott, mire közelebb kerültünk hozzá, mit ne egyen a gyerek. Végül rengeteg mindenféle ételről lemondtunk, és ez hozta meg nekünk a családi békét. A nyugodtabb, hosszabb alvásokat, a kiegyesúlyozottabb lelki állapotot, és azt, hogy a gyerek aktivan nyit a környezetére. Ez a dièta, bár nehéz, megfizethetetlen mértékben javított az életûnkön. Nagyon sok helyre el kellett menni, mire ezt a tiltólistát összegyűjtöttük, és mèg mindig sok a tipp benne, mert túl kicsi ahhoz, hogy az allergiatesztek és egyéb, könnyen elvégezhető vizsgálatok megbizhatók legyenek.
Felmerült bennem, hogy a pesti gasztroenteorlogiára is el kellene menni, esetleg egy autoimmunitással foglalkozó szakosztályra is.
- súlygyarapodàs nulla. Két és fèl évesen mèg mindig a tíz kilónàl tartunk. Ehhez hozzàadódik az is, hogy januárban ujra hurutos lett a bele, ami kèt hónapra teljesen hazavágta a gyereket, háromnaponta kakilt, de akkor hígat fosott. Ez mèg mostanra se lett teljesen rendbe, ez idő alatt nemhogy hízott, de fogyott. Azt hiszem sose hagyjuk el azt a fránya tíz kilót. Egyik baràtnőm kisfia hat évesen 17 kiló...és teljesen ideggyenge a gyerek. Ők se nagyon tudnak jobbat, mint elviselni.
- bár egyre jobban igyekszik, korához képest el van maradva a beszédben. A nagy átlaghoz képest. Sokat éneklek neki, és bár a nagyobbnak németül kéne tanulnia, èn inkább csak magyarul beszélő meséket nézetek velük a kicsi miatt. Pl ilyen egyèni szavai vannak, mint csihaha, ez a csigabiga, vagy tikomamaszi, ez a csillag, vagy csillog, az este ugyanaz, mint a bagoly: uhu
- hamar feladja. Gyerekközösséget kedveli, de hamar félrevonul, csendesebb dolgokra vágyik. Nem kitartó másban se, ha ellenàllásba ütközik, nem köt kompromisszumot, ès hamar sírni kezd. Ha sírás hatàsára mègis megkap pl egy játèkot, már nem kell, elhajítja, és csak a bánat marad. Mivel rajta kívül csak egy gyerekem van, aki homlokegyenest máshogy kezelte a konfliktusokat, fogalmam sincs, hogy ez rendjèn van e így vagy sem. Gyakran nem irànyítható, de nem mindenben. Összességében azt hiszem, nagyon önfejű, de nem kitartó.
- evés. Na az rèmàlom. Eszik egyedül is itthon, egy keveset, aztàn etetni kell. Akàrmilyen éhes is, nem hajlandó idegen helyen enni, màstól ételt elfogadni, ezèrt nem merem elvinni sehova olyan időpontban amikor megèhezhet, mert igy is keveset eszik és abból kevés szívódik fel, ha mèg egy ètkezès is kimarad, az kész csőd. Állítólag ezt a pszichikai gátat le lehet dolgozni róla, a korai fejlesztők szerint, de ugye visszatérünk az alfához, a gyerekorvos nem írja alá a papírt a korai fejlesztésre. Mert szerinte teljesen normális a gyerek. Hahaha.
Én meg nem tudom hogyan kéne feloldani ezt a hülyeséget benne. Mert be kell látni, akár tetszik akár nem, az életben maradással együtt jár a közössègi evés is. Ezt amugy èn is utálom, ezt a vájúra emberek dolgot, de ettől mèg én eszek másokkal közösen is.
