Mostantól ez a blog egy napló, melyben vezetem a napi eseményeket, ha sikerül. Miért? Mert Zsuzskával vm nem stimmel. Remélem ki fog derülni mi az.
Sajnos nem ígéhetem, hogy vidám leszek.
Mai nap úgy ébredt, mint aki éhen akar halni. Kereste mit ehetne, nyavajgott, kutatott a konyhaszekrényben. Gyorsan tettem elé ételt, amit kézzel bekapdoshat. Mintha elvágták volna az étvágyát...végül keservesen megetettem kb egy óra alatt. Költözünk. Azon tűnődtem, vajon tudja e kezelni, hogy ennyiszer változik a helyszín? Amberg, Tura, amberg, Kanizsa, Amberg új ággyal, Amberg új lakásban, kanizsa, aztán ki tudja hova tovább? Pet vagy amberg? Az a vizsgálatoktól függ. Ma a papával igen jóba lett, bújt az ölébe, míg a mama meg én újabb dobozokat gyártottunk, mert nyakunkon a költözés napja. Délelőtt játszótereztek Didával, meg mamával, míg én szétkaptam az akváriumoKat. Érdekes, csak az elválás perceiben sír. Akkor azonban szívszaggatóan. Ma produkált Dida ágyáról egy ágynemű- síelést, nagyon megilyedtem, mert ha a törött lábujja nem fájt látványosan, honnét tudjam mije fáj és mekkora a baj ha leesik egy fakeretes ágyról a padlóra. Éjfékor vigasztalanul sírt és azt kiabálta: jaj istenem, segítség! Arra tippelek, hogy emiatt. A délutáni alvásából azonban nyugodtan, vidáman ébredt, vevő volt Dida puszijaira, csiklandozására. Jóízűn kacagott. Játszottunk vele, neve hallatán fel se pillantott. Megkértük, vigyen cukrot DidánAk is, meg se hallotta. Csak nekem meg az apjának osztogatta! Majd visszavette, megrágta, s a nyálas cukrokat ismét kiosztotta kettőnk között. Ma rájöttem, ha mondom, nem néz rá semmire, de ha megbököm, majd rámutatok valamire, odamegy érte, ha így kérem. Szereztem egy új játékot a játszótér homokjában. Mindketten leültek, s együtt játszottak vele. Dida egész mesét írt köré. Fantasztikus miket össze tud beszélni ez a lány! Mostanában gyakran kiállt rá vidáman Zsuzskára: Te kis punci! Egyrészt tőlem hallja, másrészt meg marhára unatkozik most az ovis szûnetben. Azon imádkoztam, hogy az alatt a tíz nap alatt ne mondja míg anyósomék itt vannak. Lekopogom, eddig nem tette.
Zsuzskának mintha jót tenne ez a folyamatos itthoni nyûzsgés. Első nap ugyan kiakadt, mert a mama nagyon akarta szeretni, de amint megértettem a mamával, hogy ne rohanja le a gyereket, másnapra összebarátkoztak. Sajnos annyira nem, hogy elfogadja tőle az ételt, de már nem elutasító vele. Azonban most minden nap valaki, vagyis felváltva leül vele játszani, magyarázni, és úgy tűnik, mintha új, eddig nem kimondott szavakat próbálgatna.
