Ma sokat voltunk kint, délelőtt a neumarkti jura zoo- ban, este pedig a kertben, s az utcán. Estére ki is dőltek a lányok, s mivel megígértem, hogy ma én mesélek Didának, Zsuzskának segítenie kellett az altatásban, mielőtt ő következne. Két katica kislányról meséltem a nyitott ablaknál az ágyban fekvő nagyobbnak, akik jó barátok voltak, míg Zsuzska az ablak alá tolta a kisszéket, s felállt rá nézelődni, majd a radiátorra mászni, majd az ablakpárkányra mászni. A mesém is éppen ehhez a cselekedethez igazodott. Valahogy így: és a két katicalány vidáman csúszdáztak a tulipánlevélen egész nap, homokoztak a parton, lubickoltak és nem túrták az orrukat, és nem másztak ki az ablakon! - veszekedtem velük a mese alatt, míg fogtam Zsuzska bokáját, hogy ne tudja felemelni: mondom nem másztak ki az ablakon!
Az ember meg bejött, hallva mérgesedő hangomat, s csak ennyit mondott: na mi van, családi idill?
