Azt hiszem újabb nem alvás rekordot döntöttünk. Zsuzska az oltás miatt nyűgösen fetrengett, még kicsit lázas is volt, s hajnali 5-kor elhatározta, hogy semmi nem lesz jó neki. Ivott, de leitta magát, így levettem a ruháját. Az éjszakai ruházat amúgy is kényes téma, mert nincs vastag kezeslábasa, és nem hajlandó hálózsákban aludni, a takarót pedig egy mozdulattal lerúgja magáról, ezért többnyire nappali viseletben alszik, és nagyon mély álmában van hálózsákba téve, de csak vékonyba, mert a vastagat azonnal megérzi és kapálózva, sírva tiltakozik.
Tehát ma éjjel pucérra vetkőztettem, és keresgéltem a félsötétben. egy hajszálvékony hálózsák akadt a kezembe. Ordítva toporzékolt, ahogy felhúztam a cipzárt rá. Ezért kénytelen voltam megrázni a fejem, hogy némiképp felébredjek és villanyt felkapcsolva ruha után kotorászni. de eddigre már a body is baj volt, így ha nem akartam hogy az egész családot felverve üvöltsön, egy szál pelusban kellett hagynom. Így szépen el is aludt, de olyan fáradt voltam, hogy attól féltem, a nagy visszaaltatásban én fogok elaludni előbb és pucér marad a gyerek. Végül annyira fáradt voltam, hogy még egy kezeslábast sikerült rákerítenem, de másra nem volt már erőm, így a maradék időt reggelig így aludta végig.
Didával sosem voltak ilyen allűrök, így mindig azt hittem csak a szülő szigorán múlik, de bevallom, Zsuzska megtört. Választhatok, vagy melegen öltöztetve altatom, vagy hallgatom ahogy hangosan bírkózik a hálózsákkal, vagy a takaróval.
Csodálatos, hogy egy ilyen rémes éjjel után milyen vidáman tudnak felébredni a gyerekek. Míg én éjjel egész jól ellennék, ő vergődik, ám reggel, mikor holt fáradtan morgolódok az orrom alatt, ők nevetgélve ugrálnak rajtam.
