A drága gyermekünk, most kivételesen a nagyobbról beszélek, elméje nyilladozik kifele. Emiatt gyakran pislogok, vagy nevetek, de mindkét esetben elhűlök, s felteszem a kérdést magamban: Ezt meg honnét szedte...tán nem kéne annyi mesét néznie.
Azonban tegnap reggel az oviba készülődés kellős közepén minden eddigi elmésségén túl tett.
Minden reggel ha nem az apja, akkor én választom ki a ruháit, mindet szereti, sosem volt gond az öltözés. Vettem neki egy vékony kötött ruhácskát, egyfelől, hogy se alul se túl ne legyen öltöztetve és még csajos is legyen, hogy ne lógjon ki a többi kis pipaszárlábú rohangáló gyerek közül. Szerintem nagyon cukiságot találtam, ezerszín csíkos, kis ruhácska. Van valamint egy halott barna színű kordnadrágunk is, amit örököltünk. Jó állapotú, kisvirághímzéssel, nem a legcukibb, de nem is a rusnya, lelakott kategória. Ezeket gondoltam a gyermekemre húzni, de minden kedvemet elvette az öltözéstől, mikor megszólalt. Kezembe vettem a cukiruhát, ránézet és megjegyezte:
" Cirkuszi ruhában leszek."
Meglátta a nadrágot amint felé közelít és megállapította:
"Ez a nadràg ronda."
Nagyot sóhajtottam. Még csak három és fél és máris kezdődik?
