Vannak szerencsés szülők, akiknek nagyjából alszik a gyerekük, és vannak szigorú szülők, akiket nem érdekel, ha sír éjjel a kiságyban. Meg vagyok győződve róla, hogy ők vannak elhanyagolhatóan kevesen. Mi elég kis helyen lakunk ahhoz, hogy jól haljuk, ha a mieink sírnak, és bizony sírnak.
Általánosan azt tanácsolhatom minden szülőnek, hogy a gyermeke első évében, akármennyire is mindent megtesz, hogy aludjon a gyereke, csak kitartás! És keressen valakit aki néha felváltja a virrasztásban!
Bevett szokásunk, ha a gyerek sem inni, sem enni nem akar már, és nem hallunk durva morajokat a pocakja felől, és nem ad ki szipogó, illetve nem lélegző majd felsíró hangokat, akkor megnézzük, mi a helyzet a pelenka tájékán. A leggyakoribb probléma a kipisilés, főleg első gyereknél, hiszen nehéz egy kézzel, lábbal tiltakozó, menekülő gyereket bepelenkázni, s ha a pelus ráadásul már kicsi is, vagy a sok folyadêkbevitel miatt telik meg, akkor könnyen nedves lesz a kisruha, amit egy gyerek se hajlandó csendben álmodva eltűrni, legalábbis a mieink nem. Ha nem lélegzik, majd felsír, akkor biztos lehet benne a kedves szülő, hogy a gyerek náthás, és akkor el van kapálva a következő öt- tíz éjjele, előre készülhet lelkileg C vitaminnal, meg magnéziummal, meleg teával a virrasztásra, mert ugye kávézni egy szoptató anyának Kb olyan, mintha fejbe lőné magát, de olyan orosz rulettesen.
De mindez még nem a nemalvás tüneteinek teljes listája. Ha ezeket mind megnéztük, ês még sincs sikerélmény, gondolni kell a gyerek személyiségêhez illő egyéb zavaró tényezőkre. Pl nekem minden hálózsák kinövésnél újabb probléma, hogy a drága melyikben hajlandó aludni. Aztán egy hónapig tartott mire rájöttem, hogy utál nadrágban, zokniban aludni. Ha megérzi a gumit, garantàltan nem találja a helyét. Ha beteszek az ágyába bármi szokatlant( ágynemű csere, plüssállat), el sem alszik este. Aztán itt van a meleg és a hideg kérdés. Ha hideg van, az a baj, ha túl forrósodik, az a baj. Ha apa horkol, az is baj, ha a tesó énekel, az is baj. Ha bevilágít egy lámpa a szobájába, na arról nem is beszélek, mert akkor reggel van, fel kell kelni- szerinte. És akkor még se nem beteg, se nem fogzik.
Ha túlélik a kedves szülők a gyermek első két évének éjszakáit, kicsit fellélegezhetnek, hiszen ha semmit nem rontottak el, és nem szokik be a gyerek a szülői ágyba ( na ezt nagyon nehéz megállni), akkor is fel kell kelni minimum egyszer a gyermek....egyenlőre nem tudom meddig. Még ott nem tartunk, de szakemberek szerint hat éves korukig megtanulnak Aludni a gyerekek....most ezen erősen eltűnődtem, hogy csak megtanulják nem felverni a szüleiket, vagy inkább alszanak csak ne kelljen suliba menni?
Addig azonban szaladgálhatunk velük a vécére, cserélhetjük a pisis matracot és ágyneműt, fújhatjuk az orrukat, adhatunk egy pohár vizet, felverhetjük őket rémálmaikból, vagy vadászhatunk a rejtélyesen eltűnő alvósjátékok után.
