Hát van ez a Zsuzska. A huszonnégy órás program. Apróka, minden gyermeknél 4-5 centivel biztosan kisebb, és 2 kilóval könnyebb. Ha jellemezném, azt mondanám vele valami mindig van. Mégis, nem lehet nem szeretni.
Kezd egyre komolyabb saját nyelvezettel rendelkezni. Többnyire dalokból tanul beszélni, véletlenül sem könyvekből, vagy az anyjától. Mivel sokszor idegen nyelvű dalokat is hallgatunk, egész mulatságos összefüggésekre jövök rá. Nagy kedvenc a twiko, a csillag. Ki ne ismerné a twinkle, twinkle litle star című nótát? Aki nem, nézze meg youtube- on, nagyon bájos a baglyos verzió. Mostanra már megszületett twiko mama is, aki a hold, vagy nagy csillag. A játművek többnyire tutuk, vagy csucsuk, bár ez utóbbi inkább csak a vonat.
Mostanában szívesen bújócskázik velünk, ilyenkor számol, mint a nagytestvére: egy, kettő, három. Majd megkeres, nem mindig minket, néha megkér segítsem megkeresmi a babáját, vagy a sünit. Nagy kedvence " pucér baba", így hívja, ami valóban pucér, gyakran fürdeni is jön, a világ legrondább műanyag babája, amiről szeretettel gondoskodik, babakocsiban altatja, ringatja, enni, inni is kap mindig. Kértem én már anyámat többször, vegyen még egy babát, mert a nagyobb is csak azt nyúzza, de hiába minden designe, hiába tud a másik baba énekelni, pislogni, lábbal kalimpálni, vagy szép fonal- hajat viselni, pucér baba az egyetlen, az Igazi. Puszit is egyedül ő kap. Mostanság rajtam is néha hajba kapnak, anya babát mindkettő ölelgeti, ölébe másznak és feldöntik, de puszit én ugyan nem kapok. Se apja nem méltó a csókra, sem én. Egy élő emberé a kiváltság, és ez a nagytestvér. Didát, akárhányszor kérem, mindig megöleli és megpuszilja ahol éri, többnyire a pocakját, vagy hónalját, mert magasabbra nem ér el neki.
