Ez most nem Rodin csókjáról fog szólni, bár anyai szívemet éppen annyira megdobogtatja ez a csók, amiről irni fogok, mint a másik, mikor élőben is megszemlélhettem.
A diós féle csók egész pontosan Zsuzska csókja. Lehet e bájosabbat látni annál, mikor egy piszkafa lábú, szőke kêtéves kislány, akiért betegre aggódjuk magunkat, ahogy ezer bajából igyekszünk kivakarni, egyszercsak vidáman odatipeg egyfajta egyénileg kitalált mókás babajárással az apjához, megragadja kis kezeivel az arcát és cuppanós csókot nyom a bajusza alá. Mivel a produkciót felhőtlen kacagással dícsértük, csakhamar megismételte, és apja minden tiltakozása ellenére csakis egy ponton volt hajlandó puha, nyálas kedveskedésének utat engedni, ez pa pont pedig pontosan a bajusz alatt, apja szájára. Csakhamar aterjedt a kór, s egykettőre minden hárító kalinpálás ellenére mindkét lány apjuk pocakján ugrálva, felváltva csókolgatták őt, és nagyon kacagtak rajta, hogy most szabad.
